Elveszítettük a bizalmunkat és nem tudjuk mi az igaz. Újrakezdeni nincs erőnk, sodródunk.
A hétvégén tüntetés volt de nem érdekel mit mondtak ott. Pedig lehet pont a mostanában kristályosodik ki az új ellenzék, amely végre leváltja azt a pártot, amely végre leváltotta az előzőt.
Régen minden jobb volt :) - pedig nem is.
Levegőt veszek, hogy érveljek majd hangtalanul kiengedem, mert szavaim hazugok lettek volna. Csak gondolatmankók veszenk körül, mirelit válaszok vannak a farzsebemben. Fenyegetően megtűr a hatalom, mert egyelőre elég ennyi elnyomás.
Ami ma elég volt, a holnaphoz kevés lesz.
Azt kérdezgetem vajon mekkora a saját gondolat-buborékom? Össze kellene barátkoznom olyanokkal, akikkel nem értek egyet? Meg kellene őket értenem, hiszen ha ugyanazt gondolnám amit ők, mindannyian egy nagy boldog közösség lehetnénk.
Már megint a politikusok munkahelyi problémáin töröm a fejem. Mi közöm nekem ahhoz, ha OV nem puszilja már SGY-t, vagy fordítva?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.